Szükséges-e gyakorlás a tanfolyam után?
A tanulás során ugye általában nem az a cél, hogy még évek múlva is az erőnket megfeszítve kelljen figyelnünk az új viselkedésekre, hanem hogy azok maguktól menjenek; a vérünkké váljanak. Aki egyszer megtanult biciklizni, annak normális körülmények között nem kell tudatosan foglalkoznia az egyensúlyával, egyszerűen felül és már suhan is.
Valószínű, hogy egy kétnapos tanfolyamon nem válik azonnal ösztönössé minden új lehetőség, amit mondjuk egy félórás gyakorlatban kipróbáltunk. Így a tanult viselkedések életbe léptetése az egyik kulcskérdés.
A résztvevők többnyire azt szokták elvárni maguktól, hogy strukturált és tudatos módon gyakoroljanak, tehát konkrét feladatokat tűzzenek ki és végezzenek el. Ez hasznos; a legtöbbet fejlődő résztvevők általában „hivatalosan” is gyakorolnak még a tanfolyam után. A jegyzetben találhatók javaslatok ennek néhány lehetséges módjára.
Emellett jó tudni, hogy a képességek egy része, különösen az, amely fontos nekünk, vagy már eleve csak kevés hiányzott hozzá, beindul önmagától is. E folyamatban sokban segít, ha következetesen teremtünk magunknak olyan helyzeteket, amelyben a tanult képességek „bekattanhatnak”.
Például annál, aki elvégzett egy írás-tanfolyamot, de utána egyáltalán nem ír, nem valószínű, hogy szédítő lesz a fejlődés. Amennyiben rendszeresen ír, azt fogja tapasztalni, hogy bizonyos dolgok könnyebbé válnak, átalakulnak az érzéseiben, a hozzáállásában, a módszereiben, anélkül, hogy bármit is próbálna tudatosan. És a legmesszebbre nyilván azzal jut, ha a még magáévá nem tett eljárásokat valósággal gyakorolja is írás közben, szépen sorban beépítve magába az új lehetőségeket.
